Március 10. én a középső csoportos gyerekek egy nagyon tanulságos történetet olvastak fel. Tényleg érdemes elgondolkodni, hogy nekünk mi okoz örömet, mi az aminek örülni tudunk, s hogy ami az ember életében a legfontosabb, ahhoz nem kell gazdagság, vagy pénz.
A fösvény
A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette.
Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat.
Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
– Használtad te azt az aranyat?
– Nem – válaszolta a fösvény – csak hetente megnéztem.
– Hát akkor – mondta a szomszéd – amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől.
A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.








