2010. május 29-én A Mi Házunkból felkerekedett egy kis csapat, hogy Gödöllőre utazzon, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által rendezett Cigány-nem cigány Találkozóra. Külön busszal mentünk, de nagyon nehezen jött össze az indulás, többször vissza kellett szaladnunk itt felejtett holmikért. Végül csak-csak odaértünk, és villámgyorsan előkapkodtuk a játszóházba szánt feladatokat, színezőket, ceruzákat, a fellépő ruhákat, enni-innivalót, és mindezekkel megrakodva felcaplattunk jó sok lépcsőn, hogy eljussunk egy katonai sátorhoz, az egyetem területén, ahol berendezkedtünk. Már jöttek is a gyerekek, akik Pestről, Érdről, Zsámbékról, Valkóról, Gödöllőről, Gyömrőről, Mendéről, Bajnáról, Kállóból, Vámosmikoláról, Vácról, Détárról, Vanyarcról, Ceglédről, Bicskéről és Mátraverebélyről érkeztek, meg persze a mieink. Három ügyesen megoldott feladatlapért vagy a kisebbeknek színezőkért is lehetett kapni műanyag „dünnyögőt”, „csattogót”, és cukrot, nyalókát, léggömböt, de volt is sok jelentkező, Éva néni, Edit néni, Marika néni és Anna néni alig győzte, pedig Ditta, Mofli és Jimmy is segített. Alighogy véget ért a roham, mentünk ebédelni. Mindenki megkapta egy kis csomagban a misén elhangzó dalok szövegét, a névtábla készítéséhez szükséges anyagokat, és egy sötétben világító rózsafüzért is. Időnként eleredt az eső, de a táncosok ezzel mit sem törődve Andi néni vezetésével elvonultak átöltözni, és mindannyian beültünk nézni a fellépőket. Nagyon sok különböző műsort láttunk, volt mesemondó kislány és hosszabb-rövidebb jelenetek, meghatóak, mosolyogtatóak és szépek. A mi gyerekeink voltak az est koronája, előttük egy különösen hosszú műsorszám volt, de ők türelmesen kivárták a végét, és fergetegesen táncoltak a színpadon: Lálika, Csepó, Tallár, Babus, Szandi, Barbi és Tyúk.
Sokat tapsoltunk, nézőként se bírtuk megállni tánc nélkül, jól éreztük magunkat, jövőre újra ott a helyünk!
Az Új Ember című újság május 30-i számában megjelent egy cikk a gödöllői Cigány-nem cigány
Találkozóról, Bókay László tollából. Ebből álljon itt az utolsó bekezdés gondolatébresztőnek:
Délután minden plébániai közösség tíz percben bemutatta színpadi produkcióját: egy evangéliumi jelenetet, cigány vagy nem cigány éneket, táncot. Számtalan mentalitásbeli, kulturális különbség jelent meg Gödöllőn is a cigányok és nem cigányok találkozóján. De most is bebizonyosodott: a probléma nem a származásból adódik. Ha valaki nem tud békében élni a közelében lévőkkel, az valószínűleg nem lesz képes erre a más bőrszínű emberekkel sem. Aki nem hajlandó tanulni társaitól, az nem fog a más kultúrák képviselőitől sem. Aki nem ismeri el saját hibáit, az másnak sem fog megbocsátani. Pedig kölcsönösen van mit tanulnunk egymástól, van mit megbocsátanunk egymásnak. És ha elindulunk ezen az úton, talán a fehérebb bőrű emberek arcán a nehézségekben is több lesz a mosoly, a sötétebb bőrűek pedig észreveszik, hogy szokásaik egy része másoknak rendkívül furcsa, esetleg bántó, és akkor megpróbálhatnak ezeken kicsit változtatni. Nem csupán találkozás lesz akkor a cigányok és nem cigányok között, hanem olyan híd is épül, amelyen egymás szívéhez is közelebb juthatunk.
