Egy embernek volt egyszer egy szamara. Hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta hordta m\u00e1r szeg\u00e9ny j\u00f3sz\u00e1g a malomba a zs\u00e1kokat, fogyton fogyott az ereje, egyre kevesebb haszn\u00e1t lehetett venni.<\/p>\n
„Minek abrakoljak tov\u00e1bb ilyen semmireval\u00f3 \u00e1llatot?”<\/p>\n
– gondolta a gazd\u00e1ja, \u00e9s elhat\u00e1rozta, hogy lebunk\u00f3zza.<\/p>\n
A szam\u00e1r azonban megneszelte, hogy valami k\u00e9sz\u00fcl ellene. Egy \u00f3vatlan pillanatban megsz\u00f6k\u00f6tt, \u00e9s elindult Br\u00e9ma fel\u00e9. \u00dagy tervezte, majd ott be\u00e1ll v\u00e1rosi muzsikusnak.<\/p>\n
Amint ment, mendeg\u00e9lt, egyszer csak megl\u00e1tott egy vad\u00e1szkuty\u00e1t. Ott hevert szeg\u00e9ny az \u00faton a porban, \u00e9s lihegett, mintha hal\u00e1lra loholta volna mag\u00e1t.<\/p>\n
– Mi a baj, Fogdmeg, mi\u00e9rt lihegsz \u00fagy? – k\u00e9rdezte a szam\u00e1r.<\/p>\n
– Hagyd el – ny\u00f6gte b\u00fasan a kutya -, \u00f6reg vagyok, napr\u00f3l napra gyeng\u00fcl\u00f6k, vad\u00e1szni sem tudok m\u00e1r! A gazd\u00e1m agyon akart \u00fctni, alig tudtam eg\u00e9rutat nyerni. Az irh\u00e1mat megmentettem ugyan, de ilyen v\u00e9n fejjel ugyan mihez kezdjek, ugyan mib\u0151l \u00e9ljek?<\/p>\n
– Tudod, mit? – mondta a szam\u00e1r. – \u00c9n Br\u00e9m\u00e1ba tartok, ott felcsapok v\u00e1rosi muzsikusnak. Gyere velem, szeg\u0151dj\u00e9l be te is a zenekarba. \u00c9n majd a lantot pengetem, te meg dobolsz hozz\u00e1.<\/p>\n
A kutya elfogadta az aj\u00e1nlatot, \u00e9s most m\u00e1r kettesben mentek tov\u00e1bb. Egyszer csak szimatolni kezdett az \u00f6reg vad\u00e1szeb: egy macska \u00fclt nem messze t\u0151l\u00fck az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n, girhesen, b\u00fasan, ak\u00e1r a h\u00e9t sz\u0171k esztend\u0151.<\/p>\n
– Mit keseregsz Bajszos? – \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt a szam\u00e1r.- Kinek van j\u00f3kedve, ha egyszer a nyak\u00e1n a k\u00f6t\u00e9l?<\/p>\n
– felelte a macska.<\/p>\n
– Megv\u00e9n\u00fcltem, a fogaim kicsorbultak, jobb szeretek m\u00e1r a k\u00e1lyha m\u00f6g\u00f6tt dorombolni, mint egereket hajkur\u00e1szni. De az emberek h\u00e1l\u00e1tlanok: a gazdasszonyom v\u00edzbe akart fojtani, hogy ne kelljen tov\u00e1bb etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam; hanem azt\u00e1n most l\u00e9gy okos, pajt\u00e1s: mihez kezdjek, mib\u0151l \u00e9ljek?<\/p>\n
– Gyere vel\u00fcnk Br\u00e9m\u00e1ba muzsikusnak! Te \u00fagyis j\u00f3l \u00e9rtesz az \u00e9jjeli zen\u00e9hez, hasznodat vehetj\u00fck a zenekarban.<\/p>\n
A macsk\u00e1nak tetszett a tan\u00e1cs, \u00e9s vel\u00fck tartott.<\/p>\n
\u00datjuk \u00e9ppen egy major mellett vitt el. Az udvar ker\u00edt\u00e9s\u00e9n egy kakas \u00fclt, \u00e9s torkaszakadt\u00e1b\u00f3l rikoltozott.<\/p>\n
– H\u00e1t t\u00e9ged mi lelt? – k\u00e9rdezte a szam\u00e1r. – Mit rikoltasz olyan irgalmatlanul?<\/p>\n
– Jujuj! – felelte a kakas. -Hi\u00e1ba j\u00f3soltam j\u00f3 id\u0151t holnapra: a gazdasszonyom vend\u00e9geket h\u00edvott, \u00e9s r\u00e1parancsolt a szak\u00e1csn\u0151re, f\u0151zz\u00f6n levest bel\u0151lem. Est\u00e9re elv\u00e1gj\u00e1k a nyakamat, h\u00e1t am\u00edg lehet, kiab\u00e1lok, ahogy a torkomon kif\u00e9r; \u00fagysem sok\u00e1ig tehetem m\u00e1r.<\/p>\n
– Ink\u00e1bb gyere vel\u00fcnk, Tarajos – biztatta a szam\u00e1r -, a hal\u00e1ln\u00e1l jobb foglalkoz\u00e1st minden\u00fctt lelsz magadnak. Br\u00e9m\u00e1ba megy\u00fcnk muzsikusnak. Neked j\u00f3 hangod van, \u00e9nekelni is tudsz; az lesz \u00e1m a hangverseny, amit mi adunk!<\/p>\n
A kakasnak nem kellett k\u00e9tszer mondani a dolgot, \u00e9s most m\u00e1r n\u00e9gyesben igyekeztek tov\u00e1bb.<\/p>\n
Csakhogy Br\u00e9ma m\u00e9g messze volt, a nap pedig m\u00e1r lemen\u0151ben; est\u00e9re \u00e9ppen csak egy erd\u0151ig jutottak el. Elhat\u00e1rozt\u00e1k, hogy ott t\u00f6ltik az \u00e9jszak\u00e1t. A szam\u00e1r meg a kutya leheveredett egy fa al\u00e1, a macska meg a kakas pedig feltelepedett a f\u00e1ra. A macska megh\u00fazta mag\u00e1t az egyik \u00e1g k\u00f6ny\u00f6k\u00e9ben, a kakas azonban felr\u00f6p\u00fclt eg\u00e9szen a fa tetej\u00e9re: onn\u00e9t messzebbre l\u00e1tni, meg biztons\u00e1gosabb is a magasban, legal\u00e1bbis a kakasf\u00e9l\u00e9nek.<\/p>\n
Miel\u0151tt elaludt volna, Tarajos koma szok\u00e1sa szerint k\u00f6r\u00fclk\u00e9mlelt a vid\u00e9ken. Ahogy \u00edgy szeml\u00e9lgette a k\u00f6rny\u00e9ket, egyszer csak vil\u00e1goss\u00e1got l\u00e1tott nem messze t\u0151l\u00fck. Nyomban lesz\u00f3lt a t\u00e1rsainak:<\/p>\n
– Amarra valami kis f\u00e9ny csillog, ott h\u00e1znak kell lennie.Akkor szedj\u00fck a s\u00e1torf\u00e1nkat, \u00e9s menj\u00fcnk oda, mert ez itt nem valami k\u00e9nyelmes sz\u00e1ll\u00e1s – mondta a szam\u00e1r.<\/p>\n
– Ahol h\u00e1z van, ott vacsor\u00e1t is esznek, nekem pedig m\u00e1r elkelne egy-k\u00e9t csont, kiv\u00e1lt, ha h\u00fasos – jelentette ki a kutya.<\/p>\n
– \u00c9n is sz\u00edvesebben t\u00f6lten\u00e9m az \u00e9jszak\u00e1t a kemencepadk\u00e1n, mint itt a f\u00e1n – tette hozz\u00e1 a macska.<\/p>\n
F\u00f6lkerekedtek h\u00e1t, \u00e9s elindultak arrafel\u00e9, ahonn\u00e9t a vil\u00e1goss\u00e1g l\u00e1tszott. El\u0151sz\u00f6r csak akkora volt, mint egy m\u00e9csvil\u00e1g, azt\u00e1n n\u0151tt\u00f6n-n\u0151tt, egyre jobban csillogott, s egyszerre csak ott \u00e1lltak egy kivil\u00e1g\u00edtott bety\u00e1rtanya el\u0151tt.<\/p>\n
N\u00e9gy\u00fck k\u00f6z\u00fcl a szam\u00e1r volt a legnagyobb. Odament az ablakhoz, \u00e9s ben\u00e9zett.<\/p>\n
– Mit l\u00e1tsz, Sz\u00fcrke? – k\u00e9rdezte a kakas.<\/p>\n
– Mit l\u00e1tok? Ter\u00edtett asztalt, rakva minden j\u00f3val; k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00fclnek \u00e9s falatoznak a bety\u00e1rok.<\/p>\n
Ter\u00edtett asztal – Ez kellene nek\u00fcnk!<\/p>\n
– Az \u00e1m! – mondta a szam\u00e1r.<\/p>\n
– \u00c9n is sz\u00edvesen \u00fcln\u00e9k a hely\u00fckben. Kiss\u00e9 f\u00e9lrevonultak, \u00e9s tanakodni kezdtek, hogyan foghatn\u00e1nak a dologhoz, hogyan ugraszthatn\u00e1k ki a h\u00e1zb\u00f3l a bety\u00e1rokat. Addig tan\u00e1cskoztak, m\u00edg ki nem f\u0151zt\u00e9k a haditervet.<\/p>\n
A szam\u00e1r feltette a k\u00e9t el\u00fcls\u0151 l\u00e1b\u00e1t az ablakp\u00e1rk\u00e1nyra, a kutya felugrott a szam\u00e1r h\u00e1t\u00e1ra, a macska felk\u00faszott a kutya nyak\u00e1ba, v\u00e9g\u00fcl a kakas felr\u00f6ppent a macska feje b\u00fabj\u00e1ra. Mikor mindegyik\u00fck a hely\u00e9n volt, a szam\u00e1r halkan jelt adott, s egyszeriben r\u00e1kezdtek a muzsik\u00e1ra. A szam\u00e1r ord\u00edtott, a kutya ugatott, a macska ny\u00e1vogott, a kakas kukor\u00e9kolt. Azzal zsupsz! – beugrottak az ablakon \u00e1t a szob\u00e1ba.<\/p>\n
A bety\u00e1rok csak annyit l\u00e1ttak, hogy valami bez\u00fadul az ablakon; rettenetes ord\u00edt\u00e1st, rivalg\u00e1st, von\u00edt\u00e1st hallottak s hozz\u00e1 iszony\u00fa \u00fcvegcs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9st R\u00e9m\u00fclten ugrottak fel az asztalt\u00f3l, azt hitt\u00e9k, a h\u00e1z szakad r\u00e1juk, vagy k\u00eds\u00e9rtet ront k\u00f6z\u00e9b\u00fck; ijedt\u00fckben felord\u00edtottak, s hanyatt-homlok kimenek\u00fcltek az erd\u0151be.<\/p>\n
A n\u00e9gy cimbora pedig letelepedett az elhagyott asztalhoz. Nekil\u00e1ttak s marad\u00e9knak, s \u00fagy t\u00f6mt\u00e9k magukba az \u00e9telt, mintha legal\u00e1bb egy h\u00f3napja nem ettek volna.<\/p>\n
Mikor befejezt\u00e9k a lakom\u00e1t, fekv\u0151helyet kerestek maguknak, kioltott\u00e1k a vil\u00e1got, \u00e9s elpihentek, ki-ki szok\u00e1sa \u00e9s kedve szerint. A szam\u00e1r kiment az udvarra, \u00e9s a szem\u00e9tdombra heveredett. A kutya a k\u00fcsz\u00f6bre hasalt, a macska a t\u0171zhelyen a langyos hamuba kuporodott. A kakas meg fel\u00fclt a kakas\u00fcl\u0151re.<\/p>\n
F\u00e1radtak voltak a nagy \u00fatt\u00f3l, hamarosan elaludtak. Valamikor \u00e9jf\u00e9l t\u00e1j\u00e1n a bety\u00e1rok kimer\u00e9szkedtek a s\u0171r\u0171b\u0151l, \u00e9s elkezdt\u00e9k figyelni a h\u00e1zat. L\u00e1tt\u00e1k, hogy minden csendes, a l\u00e1mpa sem \u00e9g m\u00e1r.<\/p>\n
– Az\u00e9rt m\u00e9gsem kellett volna hagynunk, hogy ilyen kurt\u00e1n-furcs\u00e1n kiebrudaljanak minket<\/p>\n
– mondta a bandavez\u00e9r.<\/p>\n
Elk\u00fcldte az egyik bety\u00e1rt, k\u00e9mlelje ki alaposan a h\u00e1zat.<\/p>\n
A bety\u00e1r nagy \u00f3vatosan odalopakodott az ajt\u00f3hoz, f\u00fclelt egy ideig, de semmi neszt nem hallott; nyugalom, b\u00e9kess\u00e9g volt odabent. Erre bemer\u00e9szkedett a konyh\u00e1ba, \u00e9s mert ott sem \u00e9szlelt semmi gyan\u00fasat, vil\u00e1goss\u00e1got akart gy\u00fajtani. A macska szeme par\u00e1zslott a s\u00f6t\u00e9tben. A bety\u00e1r azt hitte, igazi par\u00e1zs; odanyomott hozz\u00e1 egy sz\u00e1l gy\u00fajt\u00f3st, hogy t\u00fczet fogjon. De a macska nem vette tr\u00e9f\u00e1ra a dolgot: f\u00fajt egy nagyot, nekiugrott a bety\u00e1r k\u00e9p\u00e9nek \u00e9s \u00f6sszevissza karmolta.<\/p>\n
A marcona rabl\u00f3 rettenetesen megijedt. Ki akart szaladni a h\u00e1ts\u00f3 ajt\u00f3n, a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n azonban belebotlott a kuty\u00e1ba. A v\u00e9n eb f\u00f6lugrott, mordult egyet, \u00e9s beleharapott a h\u00edvatlan vend\u00e9g l\u00e1b\u00e1ba.<\/p>\n
Az nagy \u00fcggyel-bajjal v\u00e9gre kiverg\u0151d\u00f6tt a h\u00e1zb\u00f3l, s most m\u00e1r csak azt n\u00e9zte, hogy min\u00e9l el\u0151bb od\u00e9bb\u00e1lljon. Elloholt a szem\u00e9tdomb mellett: ott meg a szam\u00e1r r\u00fagott bele egy nagyot a h\u00e1ts\u00f3 l\u00e1b\u00e1val. A l\u00e1rm\u00e1ra f\u00f6lriadt a. kakas is, \u00e9s harciasan lekiab\u00e1lt a kakas\u00fcl\u0151r\u0151l:<\/p>\n
– Kukurik\u00fa!<\/p>\n
A bety\u00e1r szedte a l\u00e1b\u00e1t, ahogy b\u00edrta, l\u00e9lekszakadva rohant vissza a s\u0171r\u0171be, \u00e9s lihegve, hal\u00e1lra v\u00e1ltan jelentett a bandavez\u00e9rnek:<\/p>\n
– A h\u00e1zban egy borzalmas boszork\u00e1ny \u00fcl, r\u00e1m f\u00fajt, \u00e9s \u00f6sszekarmolta az arcomat. Az ajt\u00f3n\u00e1l egy ember \u00e1ll, k\u00e9s van a kez\u00e9ben, azzal a l\u00e1bamba sz\u00fart. Az udvaron egy fekete sz\u00f6rnyeteg hever, majd agyonvert bunk\u00f3j\u00e1val. F\u00f6nt a tet\u0151n pedig egy vit\u00e9z virraszt, \u00e9s azt ki\u00e1ltotta: „Hol az a gazember?” \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy nem hagytam ott a fogamat!<\/p>\n
Att\u00f3l fogva a bety\u00e1rok a h\u00e1znak m\u00e9g a t\u00e1j\u00e9k\u00e1ra se mer\u00e9szkedtek t\u00f6bb\u00e9. Elk\u00f6lt\u00f6ztek a k\u00f6rny\u00e9k\u00e9r\u0151l is. A br\u00e9mai muzsikusok meg v\u00e9glegesen a birtokukba vett\u00e9k, \u00e9s m\u00e9g ma is ott laknak, ha az\u00f3ta meg nem haltak.<\/p>\n
<\/p>\n
A m\u00e1rcius 19.-ei nagyb\u00f6jti im\u00e1t a kiscsoport tartotta. A Grimm testv\u00e9rek Br\u00e9mai muzsikusok mes\u00e9j\u00e9t olvast\u00e1k fel a gyerekek. A mese tanuls\u00e1ga, hogy t\u00f6bben t\u00f6bbre juthatunk, mintha egyed\u00fcl v\u00e1gn\u00e1nk bele a dolgokba. Seg\u00edts\u00fck egym\u00e1st ahol csak tudjuk. A BR\u00c9MAI MUZSIKUSOK – Grimm mese Egy embernek volt egyszer egy szamara. Hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta hordta m\u00e1r szeg\u00e9ny j\u00f3sz\u00e1g […]<\/p>\n","protected":false},"author":8,"featured_media":3940,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/3937"}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/8"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3937"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/3937\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3945,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/3937\/revisions\/3945"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/3940"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3937"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=3937"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.amihazunk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=3937"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}![\"DSC_6927\"](\"http:\/\/www.amihazunk.hu\/wp-content\/uploads\/2015\/04\/DSC_6927.jpg\")
<\/a> ![\"DSC_6928\"](\"http:\/\/www.amihazunk.hu\/wp-content\/uploads\/2015\/04\/DSC_6928.jpg\")
<\/a> ![\"DSC_6932\"](\"http:\/\/www.amihazunk.hu\/wp-content\/uploads\/2015\/04\/DSC_6932.jpg\")
<\/a> ![\"DSC_6930\"](\"http:\/\/www.amihazunk.hu\/wp-content\/uploads\/2015\/04\/DSC_6930.jpg\")
<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"