Adventi ima 2. alkalom

A második adventi imát a kiscsoport olvasta fel. Ma a második gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún.

  A két jégtömb

Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány „jó napot”, egy-két „jó estét”. Semmi több. „Jégtörésről” szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: – Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.

Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:

– Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!

A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.

Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: – Milyen a nap?

– Csodálatos… Maga az élet. – válaszolta zavartan a borz.

– Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején… Szeretném látni a napot! – mondta a másik.

A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.

Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az égkékje tükröződött.

A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.

Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.

És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.

 

1.- Urunk, Jézus Krisztus,

várjuk eljöveteled, várjuk a békét,

mert annyi békétlenség van

kívül a világban és bent a szívünkben!

 Kérünk, hallgass meg minket!

 

2.- Várjuk eljöveteled,

mert ebben a hazug világban

egyre inkább az igazságra éhezünk.

 Kérünk, hallgass meg minket!

 

3.- Annyi igazságtalanság sújtja

a népeket és az embereket.

Várjuk eljöveteled,

mert szomjazzuk a szabadságot,

és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk.

 Kérünk, hallgass meg minket!

 

4.- Add vissza reménységünket,

amit elvesztettünk!

Add meg újra a szeretetet azoknak,

akik idegenkedve viselkednek egymással szemben!

 Kérünk, hallgass meg minket!

 

5.- Nyisd meg szívünket, hogy felragyogó örömödet

megtapasztalhassuk életünkben!

 Kérünk, hallgass meg minket!

 

 

 

 

Adventi ima 2. alkalom
Scroll to top