Mária litánia 2. alkalom


A második Mária imát énekkel és imával kezdtük, majd a középső csoportosok felolvasták a következő szöveget, ami mindenkit gondolkodásba ejthet, és jó példa lehet mindenki életében.

Példamutató szeretet

                                                                  

NARRÁTOR:  Egy őszi hideg szeles késő délután, ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette. Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észre vette. – Mindenhol csak a gazok nőnek – mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan:

KISLÁNY:  – Bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.

NARRÁTOR:   A férfi a vállát rándítva mondta:

BÁCSI:  – Én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, kályhájába tüzet rakva kavargott benne a kislány mondata. – Minek nekem virág? – mormogta. Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe.

KISLÁNY:             – Virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.

NARRÁTOR:  Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott:

KISLÁNY:   – Látom bácsi, bevitted a virágot.

BÁCSI:  – Be –

NARRÁTOR:  válaszolta, majd elballagott. Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, várja a kis virág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, a férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette. Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe.

BÁCSI:  – Jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok.

NÉNI:    – A kislány beteg lett, kórházban van – mondta a nénike – nagymamája vagyok.

NARRÁTOR:       A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

NŐVÉR:   – Hová-hová? –

NARRÁTOR:       szólt egy nővér.

BÁCSI:  – Egy kislányt keresek ma beteg lett.

NŐVÉR:   – Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.

NARRÁTOR:   Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

BÁCSI:   – Köszönöm –

NARRÁTOR:  összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra

BÁCSI:  – köszönöm –

NARRÁTOR: csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette, a temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

BÁCSI:  – Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam. Látod? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam, mi az, hogy szeretni, hogy néha meg kell állni, másokkal is törődni!

 

Ima

1. Mária, Jézus anyja és a mi anyánk: Benned mi emberek megtaláltuk Istent; Benned Isten az   emberekkel mindörökre egyesült.

 

2. Köszönjük, hogy igent mondtál, bátor és határozott igent. Köszönjük, hogy megbíztál Istenben. Köszönjük neked, Mária, hogy elhoztad közénk Jézust.

 

3.Segíts nekünk, hogy úgy tudjunk élni, mint Jézus! Mária, Isten Anyja, imádkozzál értünk!

Ámen