Az első Mária litániára május 5-én került sor. A ház összes dolgozója, és minden jelenlévő gyerek részvételével énekeltünk, imádkoztunk. A középső csoport tartotta a meseolvasást. Felolvasásra került a Sas a baromfiudvarban című rövid, tanulságos mese. Rövid meseösszegzés után énekléssel zártuk az imaalkalmat.
Sas a baromfiudvarban
A kis sas a csirkékkel együtt kelt ki, és azokkal együtt nőtt fel.
A sas egész életében azt tette, amit a baromfiudvar csirkéi tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy kukacokat és rovarokat találjon. Kotyogott és kotkodácsolt. Alkalmanként szárnyát verdeste, és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is. Elvégre a tyúkoktól ennyit várnak, nemde?
Teltek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett a felhőtlen égben megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította.
Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóitól:
– Mi az ott fent?
– Az a sas, a madarak királya – válaszolta az egyik. – De ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.
A sas nem is gondolt rá többet. Abban a hiszemben élte le egész életét, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik.
