Egy újabb eseménydús hét kezdődött meg ezen a napon és rögtön egy kellemes palázással nyitottuk a hetet, ami egyfajta ráhangolódás volt a túlélőtábor előtt, de ne szaladjunk így előre. Azt terveztük, hogy a hét a túlélésről fog szólni a vadonba és ehhez találtunk ki különböző feladatokat, amiket osztályoztunk is.
A keddi nap Péliföldszentkereszt dombjain játszódott le, ahol a csoportoknak először is csapatokat kellett alkotniuk, majd ezután pedig csapatzászlókat és neveket is. A fő feladat nem is lehetett volna más, mint a menedéképítés és a különböző hasznos szerszámok készítése a természetben. A csapatok nagyon találékonyak és ügyesek voltak.
Az úgynevezett „ottalvós nap” volt a szerda, amikor is a tervezett játékok és a foci világbajnokság megnézése után a házban aludhatott mindenki, és talán mindenki nevében beszélhetek, hogy a csoportok ezt a napot várták a legjobban. Napközben olyan rendkívül szórakoztató játékokban vehettek részt a gyerekek, mint a Tell Vilmos, a szétbaboló, az ízfelismerő vagy kínai hordár. Az este a foci világbajnokságról, illetve az önkéntesekkel való beszélgetős estről szólt.
Másnap már Dobogókőn találtuk magunkat egy jó kis számháborúval és pár túlélős játékkal fűszerezve. A pénteket kicsit szomorúan éltük meg, mivel ezen a napon láthattuk utoljára nálunk az önkénteseket, nagyon megszerettük őket. Azonban elmentünk velük fagyizni, illetve pizzázni, de a nap végén könnyes búcsút kellett vennünk egymástól.
Külön is beszélnék az ovis csoport programjairól. Ők meglátogatták a Duna Múzeumot, illetve a Közlekedési Múzeumot és még strandoltak is egy jót.
A harmadik hét az önkéntesség jegyében fog eltelni, hamarosan erről is lesz beszámoló.
